Kortárs költészet, kortárs grafika sajtó Újpest

Idézet a Tiszatáj online – irodalom, művészet, kultúra magazinból: Kortárs költészet, kortárs grafika Képzőművészet, Megnyitó  2017.11.23 – tiszatáj BEKEZDÉSEK A MŰHELY MŰVÉSZETI EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSHOZ A képzőművészet, a zene és az irodalom (jelen esetben a költészet és a grafika) találkozása, egymásba-folyása, együttműködése, formai- és szellemi egymásba-hatolása, amint azt tudjuk: nem új keletű, de mindenképpen izgalmas és újabb műveket generáló, összetett alkotásokat teremtő folyamat. (Az itt bemutatkozó művészek, az általuk kiválasztott költők egy-egy versének hatására: technikai kötöttségek nélkül, szabadon hoztak létre alkotásokat.) – Kezdődhetne így is egy átlagosnak ígérkező megnyitószöveg, ám a költő megrázkódik és meg-megnyíló dimenziókon, szférák medúza-állagú ablakain lát át, miközben alkotók és nézőművészek ábrándjaiba és nemesebb illúziókba tévedő látogatók agykéreg-járataiba is be-betekint, s a következőket látja, vetíti ki: Önmagukba merülő elméletek izmusain túli, kilátásokon inneni, álmatlanságokban forgolódó, fél-álmoknak érzett, atavisztikusnak gondolt, archaikusnak definiált jelenetek, kollázs és montázs dinamikus tánca, belső performance-ok hangköltészeti tova-suttogása, animációs képkockákba rejtett rímek, mutánsok szelídítésének dokumentációi némafilmen, kevert lényekről, rém-látományokról szóló esettanulmányok, hermetikus-erotikus felolvasás-rítusok (tűz-, víz- és gázóra leolvasás orgiák: ködfoltok mögött zajló pajzán históriák), és mindezek fragmentumai… Önkívületi sejtések, szamizdat könyveket rágcsáló kecskék, shungákat, selyemhernyó-szövettel befedett metszeteket csókolgató gésák, levélhullásss és kaszasuhogásssss, papiruszokkal párzó mitológiai lények, apokrifeket szavaló griffek, kódexekkel szeretkező (nem-létező) személyek találkozása (és fiktív imája, magánya) zajlik az egymásba nyíló tér-időben… Egy rituálisan elgyötört, felismerhetetlenné lapozott, szét-tárt könyv-szárnyú, maszatos, angyalszerű jelenés vergődése kaszabolja le és zúzza össze egy megnyitóünnepség féltett üvegpohár-gyűjteményét. Vércseppek, vérfröccs, és kristályos ájulások ceremóniája, atomjaira bomló gesztusok, sebeket okozó gondolat- és indulatforgácsok lassított művelete zajlik, rezonál, ámulatot, de mindinkább […]

Interjú futós…

A festőművész futócipőt húzott egy őszinte képért forrás: baon.hu 2017. március 14. 14:36 , Legutóbb frissítve: 2017. március 14. 17:00 Vajda Piroska KISKUNFÉLEGYHÁZA | Molnár István kiskunfélegyházi festőművész egy kép kedvéért futotta le élete első 10 kilométerét. Vallja: ha nincs mondanivaló, akkor csak egy üres kép készül. Idén ő kapta meg a debreceni kuratórium által odaítélt utolsó Holló László-díjat. Az elismerés kapcsán beszélgettünk Molnár Istvánnal.   – Hogy fogadta a Holló-díjat? – Zavarban voltam. Nem vagyok egy gyűjtögető típus, főként, ha díjakról van szó. A népszerűség is szokatlan. Azért voltam zavarban az átadási ünnepségen, mert egy díjat illik megköszönni, közben örülni kell és büszkének lenni. És mindezt egyszerre. Ehhez nem vagyok hozzászokva.  – Mit jelent önnek ez az elismerés? – Sokféle díj van. Úgy érzem, hogy ez szakmailag teljesen helytálló, nem egy mondvacsinált valami. Ennek van alapja és múltja. A Holló-díj életben tartásához azonban összefogásra van szükség, ez komoly felelősséget ró ezentúl Félegyházára és rám is, habár már nem vagyok a Holló László Képzőművészkör vezetője, átadtam a stafétát Rátkai Zsuzsának és Török Tamásnak. Ahhoz, hogy valaki megkapjon egy ilyen díjat, sokat kell festeni, dolgozni, otthon, egyedül. Van egy tévhit az emberekben, hogy milyen jó a művészeknek, mert azt csinálják, amit szeretnek, de hogy ez milyen belső küzdelmeket jelent, azt már kevesen tudják. Nehéz megőrizni ennek az egésznek az őszinteségét. – Ahhoz, hogy őszintén alkothasson, kell a biztos háttér, a biztos állás. Mivel foglalkozik a Kiskun Múzeumban? – Kezdő restaurátor, kiállításrendező vagyok, most tanulom ezt a szakmát. Valahogy mindig úgy forgattam […]

Holló László-díj 2017

Holló László születésének 130. évfordulóján adták át a Holló-díjakat. Idén két díjat is kiadtak: az egyiket Molnár István, a másikat pedig dr. Ujvári Zoltán kapta.   Az idei évet Holló László Emlékévnek nyilvánította a félegyházi képviselő-testület azzal a céllal, hogy méltó módon emlékezzenek a város díszpolgárára, a Kossuth-, Munkácsy-, és Szinyei-díjas érdemes és kiváló művészre. Az emlékév nyitányaként adták át a Holló-díjakat a Kiskun Múzeum Holló-termében. A díjat a debreceni egyetem néprajztudósa, Ujvári Zoltán alapította harminc évvel ezelőtt a művész özvegyének, Maksa Olgának a támogatásával. A professzor a díj létrehozásával folyamatosan életben tartotta az Alföld ecsetgéniuszának emlékét – fogalmazott az átadási ünnepségen Erdélyi Sándor a debreceni kuratórium tagja. Elmondta, Ujvári Zoltán a díj kiadása mellett élére állt a Holló-életmű ápolásának, szervezte az évfordulós megemlékezéseket, emlékhelyeket alakított ki több településen is,  számos a művészről szóló könyv megjelentetését segítette. A díj alapítója betegsége miatt azonban arra az elhatározásra jutott, hogy átadja a díj működtetését a szülővárosnak, abban bízva, hogy ébren tartják Holló László emlékét. A leköszönő debreceni kuratórium az utolsó díjat Molnár István félegyházi képzőművésznek ítélte oda. Molnár István 2002 óta vezetője a félegyházi Holló László Képzőművészkörnek, alapítója Kiskunfélegyházi Képző- és Iparművészeti Egyesületnek. A művésztanári pálya mellett grafikusként dolgozik, számos hazai kiállításon bemutatkozott már alkotásaival. – Kiskunfélegyháza egyik legtehetségesebb alkotója, aki elsősorban a festészet műfajában bontakozik ki. Alaptémái a portrék, a figuralitás, de a belső enteriőrök is közel állnak hozzá. Az évek során egyre inkább kibontakozott egyéni stílusa és látásmódja, mely nem nélkülözi a realitást, ugyanakkor sajátos módon jeleníti meg a környező […]

Portrék Holló László emlékére

Ingyenes, kreatív portrérajzoló foglakozást tartottak március 25-én a Kiskun Múzeumban. A rendezvénnyel a 130 éve született Holló László portréfestészetére kívánták felhívni a figyelmet. A foglalkozásra a Holló László Képzőművész Kör tagjain kívül mások is jelentkeztek, és mondhatni a közösen eltöltött idő meghozta gyümölcsét. A rendhagyó alkalmon két portrét készítettek a művészek: délelőtt egy férfi, délután pedig egy hölgy arcképét vetették papírra. A közös alkotást Molnár István, Holló László-díjas félegyházi festőművész vezette, aki útmutató tanácsaival szívesen segítette a jelenlévőket. Elmondta, hogy a portrérajzolás csak az első állomás volt, április 29-én ismét találkoznak a művészek, amikor újabb portréfestményeket készítenek, ki-ki a saját kreativitása szerint. A foglalkozáson készített alkotásokat június 24-én, szombaton a Múzeumok Éjszakáján mutatják be. A Kiskun Múzeum Facebook-oldalán május 1-jétől közönségszavazást indítanak az elkészített rajzokból.   Forrás: felegyhazikozlony.eu Varga Katica 2017. március 25. 15:30

Téli tárlat 2016 – Kecskemét

Virág Ágnes cikke a Téli tárlatról: A jelenleg is megtekinthető „Téli tárlat 2016” ajánlása és méltatása helyett összegzem a kecskeméti téli tárlatok mintegy negyven évét különös tekintettel az 1965 és 1990 közötti időszakra. Az 1960-as évek második felétől országszerte megjelentek az összegző téli tárlatok, így volt ez Kecskeméten, Miskolcon és Szolnokon is. A Megyei Tanács 1965-ben rendezte az első téli tárlatot Kecskeméten azzal a szándékkal, hogy bemutassa a Bács-Kiskun megyében alkotó művészek legfrissebb munkáit. Már 1965 előtt rendeztek csoportos tárlatokat, például „Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítása” és „Magyar iparművészek kiállítása” címmel a kecskeméti Új Kollégium dísztermében (1959). A téli tárlatok mellett évente megrendezték a „Bács-Kiskun megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti kiállítást”, a „Bács-Kiskun megyei grafikai kiállítást” az Erdei Ferenc Művelődési Központban és a „Bács-Kiskun megyei Pedagógusok Képző és Iparművészeti kiállítását” az SZMT Székházban. A „Tavaszi Tárlatokat” a Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezete bonyolította le. A téli tárlat eseményszámba ment. Rendszerint már az év első felében meghirdették a pályázati tematikát és a várható díjakat (a Petőfi Népe, megyei lap 1966-tól közölt felhívásokat). A pályázati témák széles skálán mozogtak a városi házasságkötő terem díszítésétől (1966), a természet és az ember kapcsolatán keresztül (1973) a „felszabadulás utáni városkép fejlődésének, az ipar és az iparosodó mezőgazdaság” bemutatásáig (1974). Voltak olyan pályázatok is, amelyek az évfordulókat hangsúlyozták, például a Kodály és Bartók centenáriumot (1982). Ismeretlen okok miatt elmaradt az 1968-as téli tárlat, pedig már a zsűrizés is megtörtént. A pályázati felhívás így hangzott: „azok a művek vehetnek részt, amelyek hűen tükrözik ifjúságunk mai életét és […]

Kiss Ilona kiállítás Kiskunfélegyháza 2016

A Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam. Imádtam az irodalmat. Csodálatos tanárnőnk volt. Én voltam az előolvasója. Mindenki azt hitte magyar-francia szakos tanár lesz belőlem, de meglepetésre és szüleim riadalmára az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem, ahol könyvművészeti szakon diplomáztam.   Alkalmazott grafikusként dolgoztam, mígnem egyszer megalkottam egy könyvet szabad grafikai motívumokkal. Erre a könyvre kaptam első külföldi ösztöndíjamat Spanyolországba. majd a francia állami ösztöndíjat, két hónap Párizsban. Ráleltem új anyagokra, bátran készítettem könyvet gumiból és fémhálóból. Átpároltam egy másik műfajba. Alig hatvan éve indult el a könyvhöz kapcsolódóan ez a képzőművészeti forma, amit ma művészkönyveknek hívunk. Egyedi vagy kis példányszámú, bibliofil könyveket készítek. Általában a magam kockázatára születnek a művek, de az is előfordul, hogy kiadók, szerzők, gyűjtők keresnek meg egy-egy verssel. Pályázatokra is dolgozom itthon és külföldön is. Megfestem hozzá a papírt henger vagy ecset segítségével, néha fürösztéssel. A szöveg és a rajzok nyomtatásához sokféle technikát használok: a litográfia, szita, linó, rézkarc mellett dolgozom festett üveglappal, airbrush technikával, sablonnal, anyag lenyomatokkal. Sokan idegenkednek a könyvek átformálásától. Mint egykori ösztöndíjas, minden évben részt veszek a Frankfurti Könyvvásáron. Németországban a megégetett papír, amit néhány művész beépít a kompozícióba, komoly történelmi sebeket szakít fel.   Ugyanakkor a használt kévéfilterből készült kávé könyvecskémért rajonganak. Nagy sikert arattam a “Teaház a nyúlhoz” könyvvel is, mely egy nemzetközi pályázatra készült Vilniusba. A filtert itthon találtam, a borító fűpapírját külföldön vettem, a történetet én magam írtam. Sokszor hívnak Franciaországba. A francia költészet közel áll hozzám. Talán ezért is várják annyira tőlem a gyűjtők a ritkaságokat. Ebben a műfajban, fontos […]

Petőfi a kortárs magyar grafika tükrében

Megnyitó szöveg: Petőfi Sándor szülőháza volt Magyarországon az első látogatható irodalmi emlékház, amelyet a költő kortársa, Jókai Mór nyitott meg 1880-ban. Az épület volt a ma is meglévő, több ütemben bővülő múzeumi együttes első lépcsője. Helyi civil erőből Kiskőrösön állították föl az első köztéri Petőfi-szobrot /1861/, emléktáblával jelölték meg a szülőházat /1861/, kistérségi gyűjtésből egész alakos bronzszobrot készíttettek a költőnek, amely ma is áll a város főterén (Szentgyörgyi István munkáját 1926 júliusában avatták) A kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság megalakulásával (1985.) lendületes és új kezdeményezésként megszületett az Európában is egyedülálló Petőfi műfordítói szoborpark, ahová azóta 17 fordító mellszobra került különböző földrészekről. A kortárs képzőművészeti pályázati felhívásokra küldött munkákból létrejött az ország legnagyobb – 500-nál több alkotást tartalmazó – tematikus Petőfi- gyűjteménye és az sem véletlen, hogy 2010-ben az Év múzeuma címet nyerte el az intézmény. A Petőfi témában kiírt pályázatok sokszínűsége egyenes arányban tükrözi a képzőművészeti struktúra tagoltságát. Tudva levő, hogy műfaji megkötés nélkül a grafikák mellett igen gazdag a gyűjtemény kisplasztikai, textil és a festmény állománya is. (2013 – Ezt szeretem Petőfiben; 2015 – Ezt üzeni Petőfi; 2002 – Petőfi a képzőművészetben) A pályázatra beérkezett pályaművek szakmai zsűri értékelését követően egy szilveszteri kiállítás keretében lehet megtekinteni a kiskőrösi emlékházban. Jelenleg a szakmai színvonal biztosítéka a MAOE, azaz a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Petőfi Társasággal való együttműködés, összekapcsolva az irodalmat a képzőművészettel. A jelenlegi kiállítás egy szűk, szubjektív válogatás a gyűjtemény összes grafikai anyagából. 16 alkotó művész 32 darabból álló tárlata látható az elmúlt közel 30 évnyi […]

Katalógus

Portfolio 2016 Letölthető kiállítási katalógus – 2014:         Motívumgyűjtés Magyar országon. Huszka József és kora, Magyar Napló, 2015. februári szám, 38. oldal

Szikora Imre kiállítás megnyitója

Köszönjük Sevacsek Bélának a különleges hangulati bevezetőt. Köszöntöm a megjelent vendéget. A különleges hangszer az acélnyelvű dob nevet viseli. Földöntúli hangzást a digitális technika csak fokozni tudta. Attól is igazán különleges hangszer, hogy az előadóművész otthoni műhelyében saját maga készítette, készít hasonló darabokat. Szikora Imre kecskeméti festőművész micro kiállításának megnyitóján üdvözlök minden kedves megjelent vendéget, barátot. Szembetűnő mindenkinek, körbejárva a teremben, hogy a kiállítás címe a RINGLISPIEL, vagy mai magyar szóhasználattal a KÖRHINTA. Egy témára kidolgozott, körbejárt tematikus kiállításba csöppentünk. Lendületes ecsetkezeléssel feldobott gesztusok a mozgást, a forgást a folyton folyva változást jelképezik. De nem lenne alapos, ha ennyiben hagynánk a képekben rejlő, fellelhető belső változásokat tükröző jegyeket. Váltakozva használva a távoli és a közeli plánokat. A kiállítótér kifelé mutató részében, a kirakatban három fotót láthatunk. Egy velencei, egy Brusszeli és egy Brighton-i helyszínen rögzített témát. Európa különböző részein, különböző kultúrákban, különböző módon megélt történések alapján HAZAHOZOTT EMLÉKEKRŐL van szó. Különböző helyszíneken egyazon varázslatos játékszer mindenhol egyazon  funkcióval, jelentéssel. A téma körbe-körbe forog. Szimbólum. Mintha az utazásunk célja, valójában vágyainkban megfogalmazott világ irányába mutat – a képzeletben, a mesékben elérhetővé váló óperenciás tengeren és még azon is túli világ bennünk rejlik, költői képben megfogalmazva – egy mese körhintában, amelyre felszállva eljuthatunk bárhová. A valóságban” felfedezett helyszínek nyújtotta élmény csupán segítség lehet egy belső világ megteremtésében. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, mikor legelőször személyesen találkoztam a kicsomagolt alkotásokkal, azonnal a local hangulat, a klasszikus éjszakai századfordulós festői francia világot sugallta. Egy a valóságtól látszólag elzárt, de mégis abból táplálkozó eseménydús […]

Móczár Károly kiállítás és emléktábla avatás

Megpróbáljuk Móczár Károly festőművész lassan ködbe vesző alakját újra visszahozni a város művészeti emlékezetébe. Ez a tárlat újra felidézi festészetének jellegzetes vonásait, a már elfeledett stílusát. Ezzel a gondolattal kezdte megnyitó beszédét Rosta Ferenc művésztanár. A művész munkásságát méltatva elmondta: remek indítást kapott, a sors kivételes talentummal ruházta fel. A XX. század egyik legnagyobb magyar festőművészétől tanulhatott, Aba-Novák Vilmostól. A „barbár zseni”, ahogyan Picasso nevezte, etalon lett a fiatal festő életében. Műtermének közepére mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető gyanánt. Meghatározó élménye volt az 1960-as évek vége felé Borsos Miklós és Amerigo Tot művészetével való találkozás. Az ő művészi kifejezéseik, a lekerekített szobrok, a „kavicsasszonyok” világa elemi erővel hatott a kisvárosi sematizmusban fuldokló alkotóra. A kavicsformák lágy ívelése, a hullámvonalak erőteljes játéka újszerűséget jelentett művészetében. Ebből adódott szándéka, hogy a kompozíciókat valamiféle ovális, vagy körformába írja. Hogy ez csupán útkeresés volt, ahogyan sokan tartották, vagy tényleges indulás egy új úton , azt már nem tudhatjuk meg. Móczár Károly különös egyéniség volt. A benne rejlő gátakat átszakító művészi kifejezésvágy olykor extremitásokat eredményezett. Az alkotói szabadság szempontjából igen rossz időszakban lépett Kiskunfélegyháza művészi színpadára, és lett méltatlanul háttérbe szorított és elfeledett alkotója. Ez az utolsó pillanat, amikor még megmenthettük művészetét a teljes feledéstől, és visszaadhatjuk a város művészetének Móczár Károlyt – zárta gondolatait Rosta Ferenc. Az augusztus végéig látogatható tárlat megnyitóján közreműködött Tóth Gyula előadóművész. Hájas Sándor http://felegyhazikozlony.eu/s_!news/i__5/i__4849   EMLÉK TÁBLA AVATÁSA KISKUNFÉLEGYHÁZA, DÓZSA GYÖRGY UTCA 13. 2015. május 22. Tisztelettel köszöntöm valamennyi megjelentet! Meghatóan élem meg ezt a pillanatot, hogy […]

XVI. Petőfi-szilveszter

2013 utolsó napján is megrendezték a már hagyományos kiskőrösi Petőfi szilvesztert. A 2014-be is átnyúló ünnep idei különlegessége, hogy január elsején pontosan 190 éve született meg a híres költő, Petőfi Sándor. A jeles jubileum alkalmából hat helyszínen, színvonalas kulturális műsorokkal és gasztronómiai különlegességekkel várták a vendégeket. Délután háromkor Petőfi-köteteket adtak át a Városháza Dísztermében azoknak az egy éves gyermekeknek, akik szintén a költő születésnapján – január elsején – jöttek világra. A kicsik Domonyi László polgármestertől vehették át a könyveket.  – A mai nap első programjaként a 2013 január elsején született gyermekeket ajándékozza meg Kiskőrös városa egy speciális, külön erre az alkalomra készült Petőfi-kötettel –  mondta el portálunknak Domonyi László. – Ide most hat család jött el személyesen, de 197 gyermek született idén a költővel egy napon és a többiek természetesen postán megkapják majd ezt az ajándékot. Magyarország legnagyobb költőjének szülővárosaként egy rész nagy megtiszteltetés másrészt komoly küldetés is a Petőfi-kultusz ápolása. Elődeink tizenkét évvel ezelőtt találták ki ezt a szép gesztust, amelynek célja, hogy a felcseperedő gyerekek majd bele-beleolvassanak ezekbe a nevükre szóló kötetekbe, ezáltal a magyar családokon keresztül is erősíteni tudjuk Petőfi költészetének fontosságát. A programsorozat folytatásaként sor került az “Én így látom Petőfit” képzőművészeti pályázat kapcsán létrehozott kiállítás megnyitójára és a legszebb alkotások díjazására is a Petőfi Emlékmúzeum és Szülőházban. Kattintson a képre a galéria megnyitásához 1. helyezett: Prutkay Péter 2. helyezett: Kelemen Dénes Lehel 3. helyezett: Dr. Pápai Lívia Különdíjasok: Széri-Varga Géza, Wrobel Péter Este hat órától a művelődési központban Supka Éva rendezésében a kiskőrösi felnőttekből álló […]

III. Kecskemét Arcai kiállítás

Két félegyházi alkotó a III. Kecskemét arcai kiállításon   Szűts Tamás szobrász három éremmel, Molnár István festőművész pedig egy  vászonra festett akril képpel mutatkozott be a XXIX. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében megnyílt Kecskemét arcai III. című kiállításon. A XXIX. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál megnyitójára március 14-én került sor a Kecskeméti Kulturális Központban. A fesztivált Dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere nyitotta meg, aki beszédében megemlékezett a fiatalon elhunyt Walter Gábor festőművészről. Az első rendezvény a Kecskemét arcai III. című kiállítás volt. A meghirdetett pályázatra 78 alkotó 158 pályamunkát adott be, melyekből a Szemadám György festőművész, Prutkay Péter grafikusművész és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész válogatta össze a kiállítás anyagát. Egy nívós, és a rendezvényhez minden szempontból méltó színvonalú katalógusban lapozgatva idézhetik fel a vendégek a kiállítás anyagának jelentős részét címmel, leírással és az alkotók nevével. A kiadványban – és természetesen a kiállításon is – két félegyházi alkotó munkáival találkozhatunk. Molnár István egy 100 x 100 cm-es vászonra festett akril képet állított ki. Szűts Tamás a ” Kecskemét arcai Emberek I.”, és a ” Kecskemét arcai Házak I., III.” című három érmét láthatják az érdeklődők. A megnyitóra sokan voltak kíváncsiak, az emeleti terem zsúfolásig megtelt. forrás: http://hirek.kiskunfelegyhaza.hu/?p=10639