Szikora Imre kiállítás – Baja 2019

Megynyitó:
Molnár István (2019. február 15.)
“Mi késztetett arra, hogy éjjel az ágyból felkelve gondolatoktól hemzsegő, zizegő fejemen könnyítsek? Hát egy kiállításmegnyitó. Egy olyan fontos esemény, ami a mi Imink számára, az alkotó számára egy mérföldkő lehet. A közönség számára – életét, gondolkodásmódját megváltoztató fontos pillanat.
A körülöttünk látott képek összessége mérföldkő, melyet az élet formált és helyezett el itt, és most.
Egy alkotó ember munkássága maga az élete. Egyenlőséget és egyenrangúságot mutat az egójával, a családjával, a tudatával, az élményeivel, a vágyaival.

A mérföldkövek között bizony távolságok vannak, melyeket apránként le kell lépni. Meg kell élni, meg kell írni, akár egy novelláskötet fejezeteit. A fejezetek közti összefüggések időnként távolinak tűnnek, de akár egy folyó patakjai, összefűződnek.
Megismerhetjük a történetek szereplőit, hőseit. Mintegy papírra vetett álom, egy vászonra megálmodott gondolat.


Léghajó. A léghajó, mely Imi munkásságát végigkíséri – ott lebegve feje felett.
Kard helyett Imi megragadja lelógó kötelét, és már szárnyalunk is, azaz úszunk a térben. Szárnyalunk Picassoval, ahogy szárnyalt Picasso Velazquezzel. Felszabadító érzés ebbe a világba csupán mint szemlélő, bepillantani.


Ismét. Mi késztetett arra, hogy itt legyek?
A barátság. Ez alapján vagyok itt, ahogy anno félegyházán is 2015-ben egy megnyitón megoszthattam pár gondolatomat, most úgy érzem a képek láttán magam, hogy szükségtelen lenne – a protokol viszont mást diktál. Senki nem menekül…. ezt-azt elárulok a közönségnek. és remélem értékes adalékokkal egészíthetjük ki a tárlatot. Ezúton elnézését kérem azoktól, akik mély szakmai értékelésre számítottak. Legyen ez egy nyitott baráti beszélgetés, melybe bevonjuk az ismeretlen közönséget is.
Provokatív,hogy mobilról olvasok? Nem mindenki tudta – mostanáig – Imi betartja az okos kütyükkel a három lépés távolságot. Nem mintha ez fontos lenne, de a celeb sajtónak, egyszer az lesz. Abszurd.. én meg alig látom az apró betűket.

Papír
Az is abszurd,hogy nem szeretek nyilvánosság előtt nyilatkozni, mégis ezt teszem.
Az alkotó ember is ilyen? Alkotás…azután közönség? Intim pillanatok, magányos utak, egyszemélyes háború az elemekkel, majd kiüresedés? Azután fényesség?, megszületés?, megnyitó?, sok ember és zizegés?

Úgy érzem ennél laposabb labdát nem lehet szerválni, inkább egy könnyedebb, de biztosabb csapásokkal haladjunk tovább. Hiába szeretnénk elkerülni a konvenciókat, keretek között élünk. Ha így van akkor inkább használjuk ki azok előnyeit.

Alkotótáborokban is szoktunk találkozni Imivel – országis barátok vagyunk – Imi Kecskeméten, én Félegyházán élek.
Jó pár éve a Műhely művészeti egyesület elnöke. Nagy felelősség. És mekkora bizalom? Az alkotó társaktól? Óriási.
Imivel jó dolgozni, Imitől lehet tanulni.
Inspiráljuk egymást. Pl: te jössz a táborba? Te is jössz? Akkor Naná hogy ott leszek. Műhely tagok vagyunk, valami összeköt minket. Pécsi szál? Igen. Tolvaly Ernő tanítványok? Igen. Kecskeméti szél? Igen, a vidék.
Festő vagy grafikus? Számit?
Miért alkotunk? Mert jó. Megosztjuk az élményt
Vidéken élünk, össze kell fognunk. Menekülünk Pestre? Úgy látszik?…
Itthon vagyunk.
Azért sokat utazunk. Imi merre jártál mostanában? Gondolok a tanulmány utakra. Mondok képet, mondj egy országot. Mondok egy országot,mondj egy képet.

Mondd, ha kihagytam valamit, tudom hogy kihagytam.

Játék-játékos, festő-festői, egyén, mert egyedi.
Imi a medve játék? Pedagogiai tapasztalatok a kecskeméti Kandó Kálmán Művészeti Szakközépiskolában. Mióta? Kikkel? Alkotó művészekkel.
Kitartó vagy.
Dolgoztál alkalmazott grafikusként is a Cirókában, ahol a megrendelő kívánságai mellett egyedi plakátok, alkotások születtek. És még mik? Mikor is?
Sok a kérdés? A megnyitó végére tartogatok még párat.
Villámkérdések következnek:
Hány miliméter a B2-es papírméret? 500x707mm.
Apropó… Találtam egy kedves, művészekkel készített riport gyűjtemény honlapot. Mindenki ugyanazokat a kérdéseket kapta: kölcsönözzük most őket:
http://neighbourart.tumblr.com/
Nehezített a pálya! Itt nincs gondolkodási idő. Könnyebb lehet, ha Imi már találkozott az interjúkkal.
Megfontolt, de rövid válaszokat kérek. Figyelem!
Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?
Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?
Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?
Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?
Gyűjtesz valamit?
Van-e napi rutinod?
Hogyan fogsz neki egy új munkának?
Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?
Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?
Mi az, ami a leginkább feltölt?
Kedvenc város?
Kedvenc étel?
Kedvenc tárgyad?
Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Melyik korban élnél szívesen?
Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?
Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?
Már Csak egy kérdés,amit értelemszerű átformálunk: Kedvenc kecskeméti, azaz otthoni pillanat?
Köszönöm a bizalmat.
Zárszó:
Egy őszinte művész, minden gondolatában és tettében őszinte. Amiről most nem tettem említést az a szándékom, vagy a feledékenység műve. Ezel a mondattal köszöntjük Imi kiállítását Baján, és legyen ez a közönség számára egy jó hangulatú beszélgetős, borozgatós este.”

Leave a Comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.