Szikora Imre kiállítás megnyitója

plakát_szikora_imre_2015_0521-723x1024

Köszönjük Sevacsek Bélának a különleges hangulati bevezetőt. Köszöntöm a megjelent vendéget. A különleges hangszer az acélnyelvű dob nevet viseli. Földöntúli hangzást a digitális technika csak fokozni tudta. Attól is igazán különleges hangszer, hogy az előadóművész otthoni műhelyében saját maga készítette, készít hasonló darabokat.

Szikora Imre kecskeméti festőművész micro kiállításának megnyitóján üdvözlök minden kedves megjelent vendéget, barátot.

Szembetűnő mindenkinek, körbejárva a teremben, hogy a kiállítás címe a RINGLISPIEL, vagy mai magyar szóhasználattal a KÖRHINTA. Egy témára kidolgozott, körbejárt tematikus kiállításba csöppentünk. Lendületes ecsetkezeléssel feldobott gesztusok a mozgást, a forgást a folyton folyva változást jelképezik. De nem lenne alapos, ha ennyiben hagynánk a képekben rejlő, fellelhető belső változásokat tükröző jegyeket. Váltakozva használva a távoli és a közeli plánokat.

A kiállítótér kifelé mutató részében, a kirakatban három fotót láthatunk. Egy velencei, egy Brusszeli és egy Brighton-i helyszínen rögzített témát. Európa különböző részein, különböző kultúrákban, különböző módon megélt történések alapján HAZAHOZOTT EMLÉKEKRŐL van szó. Különböző helyszíneken egyazon varázslatos játékszer mindenhol egyazon  funkcióval, jelentéssel. A téma körbe-körbe forog. Szimbólum. Mintha az utazásunk célja, valójában vágyainkban megfogalmazott világ irányába mutat – a képzeletben, a mesékben elérhetővé váló óperenciás tengeren és még azon is túli világ bennünk rejlik, költői képben megfogalmazva – egy mese körhintában, amelyre felszállva eljuthatunk bárhová. A valóságban” felfedezett helyszínek nyújtotta élmény csupán segítség lehet egy belső világ megteremtésében. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, mikor legelőször személyesen találkoztam a kicsomagolt alkotásokkal, azonnal a local hangulat, a klasszikus éjszakai századfordulós festői francia világot sugallta. Egy a valóságtól látszólag elzárt, de mégis abból táplálkozó eseménydús világot láttam. A fotók montázsnak látszó manipulált képeknek tűnnek, de alaposan szemügyre véve láthatjuk, hogy a valóságból kiragadott különös színes, tükröződő, bonyolult képi rendszer bontakozik ki, gondosan megkomponálva. A kirakatban továbbá a fotók alapján egy körhintán szereplő lovacska három grafikai szita technikával készült sorozatból láthatunk egy-egy kiragadott részt.

A kiállítás hármas egységre tagolható a fotó nyers megfogalmazású realista, ám mégis pszichedelikus képet sugalló világa – a három kiragadott grafika, amely a lovacska kiragadott alakját, formájának variánsa és a falakon látható festmények. Szikora Imre alkotói módszerét ismerve – egyik jellemzője, hogy egyszerre intuitív és kognitív. Az alkotás közbeni időben kiterjedt e kettő állapot közötti állapot kiegyensúlyozása a célja, ebből a folyton figyelemből és szabadjára engedett gesztusoknak a találkozásából születik meg az EGYÉNISÉG,egy egyedi alkotás. Minél céltudatosabb, annál homogénebbé válik az alkotások sorozata. Imi valamennyi sorozatában, így ennél a sorozatnál is ez érződik. Az alapos felkészültségnek köszönhetően alakult ki a szabadon formált egyéni stílusa, amely az izmusoktól mentes sajátos stílussá emelkedett. A megélt, átélt élmények alapján a vászonra hordott anyag az emlékek és az insprirációk nyújtotta élmény tükörképe. Épp annyira pontos, mint amennyire pontatlan. Éppoly hanyag, mint amennyire precíz. Mindezen elvárásoknak eleget téve alakulnak ki a falakon látható emocionális alkotások.

És végezetül, két bekezdésben mégis megemlítenék néhány fontos életrajzi adalékot. Imivel évfolyamtársként a Pécsi Művészeti Egyetemen ismerkedtünk meg a festészet

tanszakon. Tolvaly Ernő tanítványaiként. Imi a hivatását, elhivatását előtérbe állítva feleslegesen sűrűn nem szaporítja a kiállításai sorát. A falakon látható munkák időszakát tekintve 2010 és 11 között születek. Legutóbb 2013-ban Dán inspirációk címmel nyílt legutóbbi önálló tárlata Kecskeméten. Szikora Imre 20….. óta kecskeméti Kandó Kálmán Képzőművészeti Szakiskola grafika tagozatának művész tanára. A pedagógiai pályára állás előtt művészi kvalitását a szintén kecskeméti Ciróka Bábászínház rangos intézményében díszlet – és grafikusi tervezőként dolgozott. Idén egy igen rangos egyesület részéről egy megtisztelő felkérésre vállalkozva aktív alkotó tagja lett, egyben elnöke lett, a kecskeméti székhelyű több mint húsz éves múltra visszatekintő Műhely Művészeti Egyesületnek. Tagjai közül néhány nevet megemlítve a félegyházi közönségnek – B.Mikli Ferenc – BahgetIskander- Balanyi Károly – Damó István – Gyalai Béla – Lakatos Pál – Kalmár Pál – Majoros Gyula – Németh Ferenc – Pálfy Gusztáv – Walter Gábor † – Zalatnay Pál – és még sorolhatnám az alkotókat, de a rangos sorból kiemelni csak azokat kívántam, kiknek félegyházi kötődésük egy korábbi kiállítással, vagy megelőlegezve a hétvégén, pénteken este nyíló Miént itt a tér c. szabadtéri kiállításban résztvevőként ismert lehet a jelenlévő félegyháziaknak. A legfontosabbat a legvégére tratogattam, de nem meglepetés, hogy Imi felesége Szoboszlay Eszter animációs filmjei közül néhányat a héten 23-án szombaton a Petőfi téren láthatunk levetítve. Egy bíztató baráti kézszorítással gratulálok eme remek kiállításhoz és kívánom, hogy minél több időt tudj a hétköznapi életben rejlő szépségekből ellesni, mindazt a sok csodát megélni a családdal. Köszönöm, hogy részese lehettem e varázslatos kiállításnak.

2015-05-21

Molnár István

WordPress

HTML5

CSS3

JavaScript Free